Váci múmiák és a tbc története

No replies
mebt's picture
Offline
Joined: 2009 Dec 7
Váci múmiák és a tbc története

Magyar és angol tudósokból álló kutatócsoportnak új eljárással sikerült azonosítani a tbc genomját egy 216 éves váci múmia tüdőszövetéből.
 
A Budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Tára, a Warwicki Orvosi Egyetem és a University College London munkatársai a metagenomika nevű új módszerrel azonosították a tuberkulózis kórokozójának DNS-ét. A metagenomika azért alkalmas több száz éves leletek tanulmányozására, mert nem szükséges hozzá a természetes környezetből vett minta tenyésztése. A genetikai térkép hagyományos vizsgálatához általában klónozott mikrobiológiai kultúrákat használnak, a metagenomika azonban lehetővé teszi a laboratóriumban nehezen elemezhető minták kutatását is.

A mintát az 1797. december 25-én, 28 éves korában elhunyt Hausmann Terézia maradványaiból vették. A leletre 1994-ben, a váci domonkos rendi Fehérek templomának felújításakor bukkantak rá, amikor a templomban egy befalazott kriptát, benne 265 teljesen vagy részlegesen természetes módon mumifikálódott, halotti ruhával, ékszerekkel díszített holttestet tártak fel a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársai.

A mumifikálódási folyamatokat a különleges mikroklíma és az állandó légmozgás tette lehetővé, mely elősegítette a testek kiszáradását. A fenyőfa koporsókba helyezett ugyancsak fenyőfa forgács felszívta a testnedveket, a fenyőben található sajátos anyag pedig megakadályozta a mikroorganizmusok szaporodását, így a bomlási folyamatok megálltak.

vaci_mumia1.jpg

Pap Ildikó antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának igazgatója az MTI-nek elmondta, korábban már kimutatták, hogy az elhunytak több mint 60 százaléka fertőzött volt a tbc kórokozójával. Az is bizonyossá vált, hogy a testek különlegesen jól megőrizték a kórokozó DNS-ét, és a néhai Hausmann Terézia mumifikálódott testén végzett mellkasröntgen, valamint a tüdőmaradványból vett szövetminta elemzése igazolta, hogy halálát a tbc okozta.

"Az ilyen régi minták genetikai vizsgálata a szennyeződések kockázata miatt volt bizonytalan, hiszen a mintát laboratóriumban kellett tenyészteni. A metagenomikába az a gyönyörű, hogy egyszerű, ám igen informatív megközelítést ad a kutatások széles köréhez. Néhány hete hasonlóan régi leletből egy másik kutatócsoport a lepra genomját azonosította" - magyarázta Mark Pallen, a Warwicki Orvosi Egyetem kutatásvezető mikrobiológusa az áttörést jelentő eljárást.
A New England Journal of Medicine című szaklapban megjelent kutatás kimutatta, hogy Hausmann Teréziát két különböző tbc-baktériumtörzs fertőzte meg. Ez az információ a jelenlegi tuberkulózis-kutatások fényében kiemeli a vegyes törzsek okozta fertőzések jelentőségét, különösen tbc-járványok idején - fűzte hozzá Pap Ildikó. Az antropológus kifejtette, hogy a múmiák gondos elemezése felfedi azokat az M. tuberculosis kórokozókat, amelyek az akkor élt embereket fertőzték. "Fontos megjegyezni, hogy az idők folyamán a Mycobacterium tuberculosis változott, új, sokkal veszélyesebb törzsek alakulnak ki." Egyes kórokozók könnyebben terjednek emberről emberre, mások pedig ellenállnak a legtöbb, vagy szinte mindegyik antibiotikumnak.

"Napjainkban a világ teljes népességének kétharmada tuberkulózisfertőzött, de csak 10 százalékuknál fejlődik ki az aktív tbc. Ez arra utal, hogy ez a betegség több ezer éve együtt létezik az emberiséggel. Az ilyen együttélés, úgy véljük, oda vezetett, hogy nemcsak az emberek változtak, hanem a kórokozók is. A paleomikrobiológia - a régen élt mikrobák DNS-ét és más jellemzőit kutató tudomány - lehetővé teszi, hogy a kutatók közvetlenül vizsgálják a régészeti és történeti korokból származó anyagokat. Bár a DNS is sérülhet a halált követő bomlási folyamatok következtében, néha a különleges körülmények lehetővé teszik, hogy mind az emberi maradványok, mind a fertőző baktériumok nagyon jó állapotban megőrződjenek, ahogy az a magyar múmiákkal történt" – hangsúlyozta a kutatás jelentőségét a magyar antropológus.
"Igen izgalmas volt látni a kétszáz éves baktériumtörzs és a nemrég Németországban kitört járványt okozó törzs örökítő anyaga közötti hasonlóságokat. Megfigyelhettük, milyen hatékonyan tudjuk a metagenomikával követni a mikrobák evolúcióját és elterjedését, ám azt is megtudtuk, egyes kórokozótörzsek felmenői több mint kétszáz éve jelen vannak Európában" - hangoztatta Pallen.

A váci múmiák
Váci múmiák elnevezéssel a váci Fehérek templomának 1994-es felújítása során megtalált 265 természetes úton mumifikálódott emberi maradványt, valamint további 40 személy csontmaradványát illetik. Az egész világon ritkaságszámba megy, hogy ennyi természetesen mumifikálódott holttest maradjon fönn. A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt. A koporsón feltüntették a nevet, halál dátumát és némelyiken az okát is. A feltáráskor ez alapján tudták beazonosítani a személyeket.
A templomot a Domonkos rendi szerzetesek kezdték építeni 1699-ben. A templomhoz két kripta tartozott, melyekben 1731-1838 között temetkeztek. Főleg tehetősebb polgárok és egyházi személyiségek nyughelye volt.
Felmerül a kérdés, hogyan maradhattak ilyen állapotban a testek, mivel a vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy mesterséges beavatkozás nem történt. Az ELTE Meteorológiai Tanszékét kérték fel a kripta klímájának vizsgálatára.

vaci_mumia2.jpg

A vizsgálat során arra jutottak, hogy a termek klímája nagyon hasonlít a magyarországi barlangokban és földalatti üregeiben mért hőmérsékletekhez: a külső hőmérséklettől függetlenül 8-11 °C között ingadozott. A légnyomás a szabadtéri értékkel majdnem azonos - 991-1009 hPa – értéket mutatott. A folyamatos enyhe légmozgás átlagértéke elhanyagolható. A páratartalom értéke - 90% - nagyon magas, ilyen értékek mellett a testeknek bomlásnak kellett volna indulni. A páratartalom az utóbbi időkben érte el ezt a szintet. Ezeknek a környezeti tényezőknek az együttes hatása kedvezett a mumifikálódásnak.
Szerencsés volt még a koporsók egymásra helyezése, mivel a magasabban lévők kevésbé vizesedtek. Valamint a koporsók anyaga is fontos szerepet játszott. Fenyőfából készült, és a testek köré is faforgácsot szórtak. A fenyőfa hatóanyaga kedvező hatással volt a konzerválódási folyamatokra, a faforgács pedig felszívta a testnedveket, így elősegítette a kiszáradást.

A kriptában 107 nő és 119 férfi, valamint 38 megállapíthatatlan nemű holttestet találtak, akiknél 89 %-ban fellelhető volt a tuberkulózis fertőzés, azonban mindössze 35 %-nál volt a halál közvetlen okozója. A lelet-együttes tudományos értékét növeli, hogy a belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek, ami lehetővé teszi a testek sokoldalú természettudományos vizsgálatát (antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati vagy morfológiai vizsgálatok). A tudományos kutatások eredményeiből mintha egy mozaik darabkáit összeillesztenénk rekonstruálhatók 150-250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzői: a megélt életkor, az átélt sérülések és betegségek, a táplálkozási szokások, az életmód, a rokoni és szociális kapcsolatok, az arcvonások. A leletek vizsgálata elősegítheti különböző betegségek és azok kialakulásának kutatását.

forrás: richpoi, 2013. július 24.